Egy nagyszerű sportembert veszített el az atlétatársadalom. 87. életévében elhunyt a kiváló versenybíró, atléta, a Magyar Atlétikai Szövetség és a Budapesti Atlétikai Szövetség társadalmi aktívája. „Karcsi bácsi” élete végéig az atlétikáért a „sportok királynőjéért” élt és dolgozott.
Nemrég nyilatkozott az Életkép magazinnak: Egész életemet Rákospalotán töltöttem – mondta az idős atléta, aki nem futóként, hanem focikapusként kezdte pályafutását. – A Növényolajgyár csapatában védtem először.A Láng SK, valamint az Óbudai FC színeiben még az NB II.-ben is játszottam.Az előbbi csapatnak volt először füves pályája Budapesten, ahol az akkori válogatott ellen is több edzőmérkőzésen védhettem. Az akkumulátorgyárban dolgozó sportoló egy gyári szpartakiádon vált atlétává. Amelyik számban rajthoz állt, mindegyikben aranyérmes lett. Erre már az atlétikai szövetség illetékesei is felkapták a fejüket.– 100 méteres futóként az 1956-os olimpiára is kiutazhattam volna, ám én inkább a családomat választottam. Jól döntöttem, mert az akkori lakásunk közelében nagy lövöldözések voltak – mondja a sportember. Ami Karcsi bácsinak nem sikerült, az a lányának igen. Ziegner Anikó ugyanis 1976-ban tagja volt az olimpiai csapatnak, és Montrealban távolugrásban a 10. helyen végzett. Ziegner Károly nagyjából ettől az időszaktól kezdve lett a Magyar és a Budapesti Atlétikai Szövetség mindenese. Volt szállásmester, de dolgozott szakosztályvezetőjeként is. Neki köszönhető, hogy az atlétikában Öt évenként a születésnapjukon felköszöntik a 70 év feletti versenybírókat és az országos csúcstartókat. –A feleségem szokta mondani, hogy „eddig fociztál, atletizáltál, legalább a hátralevő 20 évet töltsük már együtt. Ezért ma már kevesebbet dolgozom, de a Pólus Futónap a szívügyem, amíg lehet szervezni szeretném.
